A lengéscsillapítóknak rendkívül fontos feladatuk van. Nem csak a rugózás által keltett lengéseket kell megzabolázniuk, hanem a lökésszerû felütéseket is kisebb amplitúdójú lassú lengésekké kell alakítania. Közérthetõen ez azt jelenti, hogy a lengéscsillapítóknak van a legnagyobb szerepe abban, hogy a jármû kerekei az útról ne pattanjanak el. Az állandó talajfogás pedig biztosítja a kocsi menetstabilitását, és még a fékút hosszára is döntõ befolyással bír.

Fékezéskor a kocsiszekrény súlypontja eltolódik az elsõ kerekek irányába. Elhasználódott lengéscsillapító esetén az így létrejött "bólintás" miatt romlik a fékhatás, de egyenetlen úttesten a kerekek "pattogása" miatt akár 20%-kal is megnõhet a fékút.
anyarmenetben a külsõ íven futó kerekekre nagyobb terhelés jut. Ha a lengéscsillapítók már nem mûködnek megfelelõen, nem csak a "kifelé billenõ" kocsiszekrény figyelmeztetõ jel, de "csúszáshatáron" megnõ az oldalkúszás, vagyis a kocsi "sodródik". Ennek különös veszélye abban is áll, hogy a legtöbb autó ezt nem egyenletesen teszi, hanem vagy az orra, vagy a hátulja sodródik jobban, így alulkormányzottá, illetve túlkormányzottá válik. Ez utóbbi esetben ha a vezetõ nem rendelkezik gyakorlati tapasztalattal: vagy késõn korrigál és megpördül, vagy túl nagyot korrigál és "bekacsázik". Sajnos a szériakocsiknak nem tartozéka a bukócsõ, így ha egy frontális ütközést sikerül is megúszni a szembejövõvel, a borulással kellõen biztosított az esély arra, hogy belépõt szerezzünk ama továbbképzésre, amelyen magától Szent Pétertõl kaphatjuk meg a felvilágosítást, miért kellett volna idõben lengéscsillapítót cserélni.