A mesékben a jó mindig elnyeri jutalmát, és a mese végén a szerelmesek boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A házasság pedig pont ott kezdődik, ahol a mesék véget érnek.
Két ember egymásba szeret, működik köztük a kémia, majd feladják szingli létüket, összeköltöznek, házasságot kötnek egymással. Alapesetben ez a forgatókönyv.
Ahhoz azonban, hogy ne válás legyen a vége, és életük végéig boldogan éljenek egymással, ahhoz viszont a kémia már nem elég, folyamatosan tenni kell a kapcsolatért.
Ne túl korán
Egy kapcsolat kezdetén mindenki a jó és a szép arcát mutatja. Ilyenkor még nincsenek szürke hétköznapok, csak ünnepnapok léteznek. A legfontosabb, hogy először ismerjük meg partnerünket, és magunkat is. Hagyjunk időt, ne ugorjunk bele felelőtlenül egy házasságba, mert annak ritkán van jó vége. Ha a rózsaszín szemüveg leesik, rájövünk arra, hogy a távirányító már nem csak a mi kezünkben van. És itt jön a második legfontosabb titok.
A kompromisszum
A kompromisszum, ami nem egyenlő az önfeladással, alárendeltséggel. Nem könnyű tantárgy, az iskolában sem tanítják, pedig nagyon fontos. Apróság, de olykor oda kell tudnunk adni a távirányítót, de van, amikor ragaszkodnunk kell hozzá.
A legfontosabb, hogy mindig, mindent meg kell tudnunk beszélni, és egyezségre jutni, csak így lehetünk boldogok. Arra kell törekedni, hogy mindig sikerüljön a közös álláspontunkat kialakítani. Ami nem az enyém, nem a tiéd, hanem a miénk.
Kölcsönös tisztelet, megbecsülés, szeretet
Senki nem hibátlan, mi sem vagyunk azok, a párunk sem az. De figyeljünk arra, hogy ne nagyítsuk fel a hibáit. Mindennek két oldala van, jó és rossz. Minden rosszban van valami jó, minden jóban van egy kis rossz. A kettő egymás nélkül nem létezik. Mint a jin és a jang. Egymással szemben állnak, de ki is egészítik egymást, egymásba olvadnak. Szétválaszthatatlanok. Fény nélkül nincs árnyék, a férfi sem létezhet nő nélkül, és fordítva.
Társunkban mindig lássuk az embert. Néha váltsunk nézőpontot, lássuk a világot az ő szemével, próbáljunk belelátni az ő gondolataiba, vegyük fel a cipőjét, próbáljunk abban menni. Meg fogjuk látni, hogy nem egyszerű a feladat. Bánjunk úgy vele, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjon.
Éljünk úgy, cselekedjünk úgy, hogy a pohár mindig félig tele legyen!
